Fogadj be – fogadj el! Befogadlak – elfogadlak!
Gondolatébresztőnek szánom ezt a blogot. Egy csudát, nem gondolatébresztőnek, hanem ÉBRESZTŐNEK.
Ilyen-amolyan gondok miatt (munkahely elvesztése, hitel bedőlés, családi tragédiák, akár egyéni hibák – de nem bűnök!!! – …) sokan kerülnek nagyon nehéz helyzetben, akár a társadalom legalsóbb perifériájára. Pedig nem ott van a helyük!
Egy részüknek van ugyan otthonuk, de egyrészt nem tudják fenntartani egyedül, vagy nagy már számukra, de érzelmi okokból nem akarnak megválni tőle. Elmagányosodottak, nincs társaságuk, magukra hagyatottak. Nincs kivel szót váltaniuk, nincs kitől segítséget kérniük.
Egyrészt hozzájuk fordulok, hogy gondolkozzanak el azon, hogyan tudnának ezen változtatni.
Másik részük otthontalanná vált, válik, elmagányosodott, nincs társasága, magára hagyatott, nincs kivel szót váltania, nincs kitől segítséget kérnie.
Másrészt hozzájuk fordulok, hogy gondolkozzanak el azon, hogyan tudnának ezen változtatni.
Mindkét csoport igyekszik talpon maradni, de roppant szemérmes, gátlásos, azaz fél, fél nyitni, fél élni, fél kérni, fél adni.
Ez a félelem az akadálya adni, hogy a BEFOGADÓK és ELFOGADÓK egymásra találjanak. Hiszen mindketten segítségre szorulnak.
Csak nem tudják, hogy képesek BEFOGADNI a segítségre szorulót, és képesek ELFOGADNI a segítséget. És ez fordítva is igaz.
Ehelyett mindkét csoport egyre inkább páni félelemben, egyre inkább beszűkölő tudattal nyüszít magában, mint viharban a kutyák.
Én is közéjük tartozom!!! Most már nagyon érzem, hogy ez rövidebb vagy hosszabb időn belül szörnyűséghez vezet.
Hogy mit is szeretnék?
Megnyitni egy utat BEFOGADÓK és ELFOGADÓK számára.
A megoldás mikéntjét még csak sejtem. Bízom benne, hogy ez nem egy illúzió, hanem megvalósítható. Még akkor is, ha ez nehéz.
Várom gondolataitokat, értő segítők javaslataitokat.
Kommentek